– Megkaptad a hírt? – Meg. Sajnos... – Mi az, hogy sajnos?! – Kicsit félek tőle. – Félsz? Tőle? Mármint, pont, hogy Te őtőle? – Félek, hogy nem tudok vele bánni majd. – Kevin, te vagy a legjobb gyerekkori barátja. – Igen, Anya. A gyerekkori. Azóta pedig…

A főutcán sétáltam tegnap délután, Körülvett a régi házak fáradt sora. A vakolat, mint öregember ráncai Emlékeztetett az idő múlására. Egyszer csak zenét hallottam az egyik ablakból, Olyan volt, mint ezer madár füttyének együtthatója. Különböző dallamok…

Még így utoljára össze kellene szednem magam, megérdemlik. Legalábbis most így gondolom, bár semmiben sem lehetek biztos, bármikor jöhet a szokásos, aki az arcomba üvölti, hogy te kis naiv hülyegyerek már megint elhitted! Elhitted a vasárnapi palacsintát, amelynek folyton égett…

,, Az èrtèk kis dolgokban rejlik. " állt a papìrfecnin. Rajta egy fémgomb. A lány felvette, majd a napfénybe emelve szemlélte. A hideg fém tapintásakor érezte a belé vésett mintát. Vonalak és pontok kavalkádja, részlet a végtelenből. ,, Pont mint egy gondolat." jegyezte meg…

Olyan apró vagyok. A világhoz képest mindenképpen. Próbálkoztam megérteni a körülöttem lévőket. Néha olyan, mintha nem csak egyedül lennék, de csak egyedül gondolkodnék. Asszonyom fekete szövetkabátján üldögélek a többiekkel egy sorban. Némán… Nem szólunk, csak…

Ott kezdődött el, hogy a kisbabát az anyja szoptatni kezdte. Ursula állott a kiságyában és országokat megrengető hangon üvöltött, hogy neki víz kell! Ursula meglehetősen dundi kislány volt, aki megszokta tejhatalmát szülei fölött: zsigereiben volt az ösztönös harc a…

A föld alól kibányászott csövek úgy pihentek a sárban, mint merev, kifehéredett testek. Anna haját ezernyi üveggyöngy pettyezte; esőcseppek. A járda mellett kivájt vermet, amelyet egy csőtörés miatt kellett felnyitni, most tengernyi víz árasztotta el. Éppen sötétedett, hatalmas…

Nyers tojás nyálkássága. Tengeri hal illata. Zöld tea aromája. Színes kimonók kavalkádja. Itt vagyok én, ide jöttem előled. Tudom, hogy szeretsz, sokszor elmondtad. Hiányoznál, ha nem emlékeznék arra, mit mondtál. Ha el tudnám felejteni érdes acélszürke hangod, amikor…

A Lánchíd tervezője igazán előrelátó ember volt. Kellően széles peremet hagyott a korláton kívül, hogy bárki meggondolhassa magát, megfordulhasson, és visszamászhasson. Most ezen a peremen állok. Alulról a néma sötétség hívogat, hideget, fájdalmat és halált ígérve.…

- Ekkora elég lesz – villantotta meg a lámpafényben a vasszerszámot Tas. – Te mit gondolsz, Csabi? A megszólított csak pár pillanat múlva eszmélt fel elrévedéséből. A gondolat, hogy most ők váltak azokká, akiknek pont az ellenkezőjévé szerettek volna, baljós érzéseket…