Olyan apró vagyok. A világhoz képest mindenképpen. Próbálkoztam megérteni a körülöttem lévőket. Néha olyan, mintha nem csak egyedül lennék, de csak egyedül gondolkodnék. Asszonyom fekete szövetkabátján üldögélek a többiekkel egy sorban. Némán… Nem szólunk, csak bámulunk. Bámulok, bámulunk a nagy világba. Nézem az embereket, pontosabban csak egyet. Az Asszonyom viselkedésén merengek. Elkísérem mindenhova, úgy ahogy mindenki ebben a díszes sorban. Talán én vagyok az egyetlen gombocska, akinek ez feltűnt, de egyedül van. Mi sokan vagyunk a sorban, otthonunk a fekete szövet, ő pedig az Asszonyunk. De az Asszonyunk furcsa. Folyik az arca. Folyik? El sem tudom képzelni, hogy mi az. De azt tudom, hogy amikor ezt csinálja, rossz lesz a kedvem. Más emberek, akiknek nem folyik az arca, másokkal vannak, ahogy mi is.

Régen itt élt egy göndör hajú kisfiú. Talán sötétebb volt, mint a többiek, de illett volna közénk. De az Asszonyunk nem, ő fehér akár csak azok a gombok, amelyek a fehér ingen csücsülnek. Nem hasonlít ránk, de hát ő az Asszonyunk. A többi ember, akiknek nem folyik az arca, szintén mint az ing gombja. De ő egyedül van.

Egy nap egy fehér bőrű férfi állt meg az ajtóban. Mondott valamit az Asszonyunknak, ő pedig ordítani kezdett. De nem tűnt mérgesnek… Nem tudtuk, hogy mi történik. Csodálkozva néztem, sose értettem az embereket. Semmit sem értettünk. A fekete kabát a székre volt akasztva. Az biztos, hogy az volt az első alkalom, hogy láttam valakit a többi ember közül a háznál.

Most is egyedül van és folyik az arca. Előttünk egy hatalmas gödör, benne fadoboz. Mintha koporsónak hívták volna. Talán ezt hallottam, de nem tudom. Láttam, jól láttam! A kisfiú feküdt benne. Alig vannak itt. Egy férfi furcsa ruhában áll a gödör túl oldalán és egyfolytában beszélt. Fehér volt, mint az Asszonyunk, aki most valahogyan még fehérebbnek tűnt. É s volt még két férfi. Valami van a kezükben. Bőrük akár csak a kisfiúé. Sötét, még sem voltak mellette. Ridegen beföldelik. Pedig ahogy nézem, az övéi voltak. De hát nem értek az emberekhez, mint azt mondtam, csak tanulmányozom őket. Csak az Asszonyomat nézem és nem értem. Más… Folyik az arca és mindig egyedül van.