- Ekkora elég lesz – villantotta meg a lámpafényben a vasszerszámot Tas. – Te mit gondolsz, Csabi? A megszólított csak pár pillanat múlva eszmélt fel elrévedéséből. A gondolat, hogy most ők váltak azokká, akiknek pont az ellenkezőjévé szerettek volna, baljós érzéseket…

  "Most, hogy sikeresen túléltem az első hetet az iskolában, a testem pedig újra elkezdte beérni 5-6 óra alvásokkal úgy éreztem elég volt a halogatás, ideje megírnom ezt a naplót. A baj annyi, hogy nem tudom hol kezdjem. Egyszerűen lehetetlennek érzem, hogy én mindezt az érzést…

Sárga virágElmaszatolt tisztaságFüstös dombokA hajók eltűnnekElnyeli őket a fájdalomEgy cseppnyi életEgyre zöldebbÚszkál velükLebegMint cserben hagyott gyerek Mikor már mindent elvesztettKivéve a pofonokat

Körbevesz. Betakar. Eltemet. Magába olvaszt. Szabályos oválist formáz az arcom peremén. Alakot ölt rajtam, jelekkel beszél a víz. Hullámzó körökkel válik sárgából zölddé, gondolattalan kommunikál.   Beszél. Beszél, szól körülöttem a világ. Sosem volt nehéz…

Sziklákon táncoló ártatlan hullámokNapsütésben fekvő testEz vagyok.Sziklákon táncoló test vagyokHullámok fekszenek a napsütésbenEz ártatlan.Ez napsütésben fekvő ártatlanságHullámon szikla vagyokTest táncol.Napsütésben vagyok ezÁrtatlan fekvés, ő…

“Egy év, és itt leszek. Várj rám, kérlek!” – áll a papírcetlin. Egy év. Háromszázhatvanöt nap. Épp ennyi idő telt el. Épp ennyi ideje hagyott itt. Épp ennyi ideje tart a legszörnyűbb rabság. Épp ennyi ideje hagyott itt az a hazug szemétláda. Nem nem hibáztatom. Én…

Mostanra sokszor nekifutottam a tábori élményeim összegzésének, míg végül tekintve a tábor sokszínűségére és a rendelkezésre álló irodalmi eszközpark végtelenségére, dacosan beláttam a feladat teljesíthetetlenségét. Ellentmondásosnak tűnhet, hogy egy nyelvi készségeket…

Már harmadik alkalommal szemléltük együtt a hold fényében úszó hegyoldalt. A bor még mindig finom volt. - Még egy pohárral? - s töltötte is a vörös boldogságot. - Vadregényes ez az este. - Valóban. A szálló ablakából előtűnt lány, aki kimenekül az éjszaka közepén, hogy…

Most, hogy sikeresen túléltem az első hetet az iskolában, a testem pedig újra elkezdte beérni 5-6 óra alvásokkal úgy éreztem elég volt a halogatás, ideje megírnom ezt a naplót. A baj annyi, hogy nem tudom hol kezdjem. Egyszerűen lehetetlennek érzem, hogy én mindezt az érzést…

Olvassátok Nagy Mátyás netnaplóját! Ha létezik valami, amit egyáltalán nem szeretek, az az ömlengés. Kezdhetném irományomat olyan nagy szavakkal, mint „csodálatos”, „hihetetlen”, de a „csak szuperlatívuszokban beszélhetünk róla” kifejezés is ugyanígy ebbe a…