Nyers tojás nyálkássága. Tengeri hal illata. Zöld tea aromája. Színes kimonók kavalkádja. Itt vagyok én, ide jöttem előled. Tudom, hogy szeretsz, sokszor elmondtad. Hiányoznál, ha nem emlékeznék arra, mit mondtál. Ha el tudnám felejteni érdes acélszürke hangod, amikor közölted, hogy nem vagyok rá képes. Hagyjam a francba az egészet. Nincs értelme. Hazug kezed érintése az arcomon. Abba kellett volna hagynod. Akkor és ott. Mindig. De nem szóltam. Te pedig nem jöttél rá, soha. Elszöktem. Talán már észre is vetted. Előttem egy távoli ázsiai ország nyugodt kultúrája. Elsuhanó, komoly emberek. Senki nem mondja azt, amit Te szoktál. Utálom azt a szót. Leírni sem fogom. Sokszor megaláztál vele, és észre sem vetted. A buszok előtt szabályos sorban állnak az emberek. Megnyugtató, mégis fájó pont. Nyolcezer-kilencszázhuszonnégy és fél kilométerre történt. Kezemet a kezedbe rejtettem és Te mosolyogtál. Akkor én is szerettelek. Akkor még minden másképp volt. Most egyedül vagyok. De nem érdekel, mert megtehetem azt, amire vágyom. Mert nem akadályoz már meg senki semmiben. Búcsúzom. Itt vagyok én, a legyezők és a gésák külön világában. Maradok, ne várj ennél többet. Nem vagyok rá képes.