A föld alól kibányászott csövek úgy pihentek a sárban, mint merev, kifehéredett testek. Anna haját ezernyi üveggyöngy pettyezte; esőcseppek. A járda mellett kivájt vermet, amelyet egy csőtörés miatt kellett felnyitni, most tengernyi víz árasztotta el. Éppen sötétedett, hatalmas szürke felhő takarta a csökkenő holdat. Anna sós tükrök között lépdelt, melyek felületét esőcseppek törték meg. Kabátját össze kellett húznia teste előtt az őt ostromló szél miatt.

Két sarok választotta el a találkozó helyétől. Heves lüktetés lett úrrá mellkasán, ha a rá váró arctalan valakire gondolt. Fel, le. Fel, le. Tekintetét ide-oda kapkodta, amely mintha mindent színtelenné változtatott volna maga körül. Anna megrémült. Az a fa mellette nemrég még barna és zöld volt. Most pedig a teljes textúra hiányzott a modellről.

Hirtelen ott állt. Két fekete tömb fogott közre egy parkot, sötét fűvel, sötét járdával és paddal. Valaki is ott volt. Nem késett. Nyugodtan, kapucniját magára húzva ült. Kezében izzó végű cigarettát tartott, amely már majdnem a filterig leégett. Anna egy pillanatra megtorpant. Arcizmai vad táncot jártak, szemei elé folyékony vászon terült, ajkai közül halk sóhajtás tört fel. Azt akarta, hogy lábai jó mélyre gyökeret verjenek, és ne engedjék tovább menni. Fejében visszhangot vert egy halk „Állj!” kiáltás. De a pillanat tovaszállt, és maradtak a megszokott gondolatok. Erős vagy. Érett. Túléled.

Valaki felállt és eldobta a dekket. Észrevette Annát. Elindult felé. Fel, le. Fel, le. A lány mellkasa hevesen mozgott.

Valaki a lámpa fénykörébe ért. Arca jóképű volt, igényes és nem hivalkodó ruhát viselt. A férfi merev vonásaitól és a furcsa fényben fürdő szemektől azonban Anna megrémült. Erős vagy.

- Anna, igaz? – Átlagos hang szólt hozzá. – Feri vagyok.

Mikor Anna viszonozta a kézfogást, Valaki, azaz Feri magához vonta őt. Fel, le. Fel, le. Szíve hevesen vert. Anna most csókolózott először, így egy pillanatra még jobban megrémült. Fel, le. Fel. Le. Fel, és le. A gátlás omló falától megnyugodott. Fel és le. Nem merte kinyitni a szemét. Pedig ebben a pillanatban volt a legboldogabb. Tudtam, hogy erős vagy.

Feri szó nélkül kézen fogta, és a sötét panelházba vezette. Ahogy a lift emelkedett, a férfi párszor végigpásztázta őt a tekintetével. Szemében megint kigyúlt az a különös, de mélyről jövő, állatias fény. A lakásába érve előre engedte a lányt. Kedvesen itallal kínálta. Anna elfogadott egy pohár tizenkét éves Chivast. Pedig még csak 14 volt. Nem ihatna ilyet. Ebben a pillanatban ez azonban egyiküket sem érdekelte.

Feri egy szűk hálószobába vezette, ekkorra már egy csíkos köntöst és papucsot viselt. A pénzköteget, amelyet a kezében tartott, az éjjeliszekrényre helyezte. Ezután leheveredett az ágyra. Szemét a lányra szegezte, és közben csak mosolygott. Anna kicsit kábultan ült az ágy szélén. Fel, le. Fel, le. Mellkasa hevesebben mozgott.

- Kezdhetjük? – kérdezte Feri. Anna bólintott. Csak a pénz és a boldogság járt a gondolataiban. Fájdalom a sikerért. Meg kell tennem. Fel, le. Fel, le. Ezt az ütemet diktálta a szíve. A lány leheveredett a férfi mellé. Erős vagy.

Az éjjeli lámpa fényében forgószél-szerűen hamvak kavarogtak. Az ártatlanság hamvai.