A tél nem legyintett vastag hótakarót a városra. Mindent ugyanaz a megszokott szürkeség uralta. Dániel párát fújtatva pillantott fel. A felhők mögött lemenő nap színtelen fénybe vonta a vasútállomást, amerre minden nap hazafelé tartott, vissza a kollégiumba. Nyomasztó egy környezetnek tartotta,…

  – Megkaptad a hírt? – Meg. Sajnos... – Mi az, hogy sajnos?! – Kicsit félek tőle. – Félsz? Tőle? Mármint, pont, hogy Te őtőle? – Félek, hogy nem tudok vele bánni majd. – Kevin, te vagy a legjobb gyerekkori barátja. – Igen, Anya. A gyerekkori. Azóta pedig…

Még így utoljára össze kellene szednem magam, megérdemlik. Legalábbis most így gondolom, bár semmiben sem lehetek biztos, bármikor jöhet a szokásos, aki az arcomba üvölti, hogy te kis naiv hülyegyerek már megint elhitted! Elhitted a vasárnapi palacsintát, amelynek folyton égett…

,, Az èrtèk kis dolgokban rejlik. " állt a papìrfecnin. Rajta egy fémgomb. A lány felvette, majd a napfénybe emelve szemlélte. A hideg fém tapintásakor érezte a belé vésett mintát. Vonalak és pontok kavalkádja, részlet a végtelenből. ,, Pont mint egy gondolat." jegyezte meg…

Olyan apró vagyok. A világhoz képest mindenképpen. Próbálkoztam megérteni a körülöttem lévőket. Néha olyan, mintha nem csak egyedül lennék, de csak egyedül gondolkodnék. Asszonyom fekete szövetkabátján üldögélek a többiekkel egy sorban. Némán… Nem szólunk, csak…

Ott kezdődött el, hogy a kisbabát az anyja szoptatni kezdte. Ursula állott a kiságyában és országokat megrengető hangon üvöltött, hogy neki víz kell! Ursula meglehetősen dundi kislány volt, aki megszokta tejhatalmát szülei fölött: zsigereiben volt az ösztönös harc a…

A föld alól kibányászott csövek úgy pihentek a sárban, mint merev, kifehéredett testek. Anna haját ezernyi üveggyöngy pettyezte; esőcseppek. A járda mellett kivájt vermet, amelyet egy csőtörés miatt kellett felnyitni, most tengernyi víz árasztotta el. Éppen sötétedett, hatalmas…

Nyers tojás nyálkássága. Tengeri hal illata. Zöld tea aromája. Színes kimonók kavalkádja. Itt vagyok én, ide jöttem előled. Tudom, hogy szeretsz, sokszor elmondtad. Hiányoznál, ha nem emlékeznék arra, mit mondtál. Ha el tudnám felejteni érdes acélszürke hangod, amikor…

Most, hogy sikeresen túléltem az első hetet az iskolában, a testem pedig újra elkezdte beérni 5-6 óra alvásokkal úgy éreztem elég volt a halogatás, ideje megírnom ezt a naplót. A baj annyi, hogy nem tudom hol kezdjem. Egyszerűen lehetetlennek érzem, hogy én mindezt az érzést…

A Lánchíd tervezője igazán előrelátó ember volt. Kellően széles peremet hagyott a korláton kívül, hogy bárki meggondolhassa magát, megfordulhasson, és visszamászhasson. Most ezen a peremen állok. Alulról a néma sötétség hívogat, hideget, fájdalmat és halált ígérve.…