– Megkaptad a hírt? – Meg. Sajnos... – Mi az, hogy sajnos?! – Kicsit félek tőle. – Félsz? Tőle? Mármint, pont, hogy Te őtőle? – Félek, hogy nem tudok vele bánni majd. – Kevin, te vagy a legjobb gyerekkori barátja. – Igen, Anya. A gyerekkori. Azóta pedig…

“Egy év, és itt leszek. Várj rám, kérlek!” – áll a papírcetlin. Egy év. Háromszázhatvanöt nap. Épp ennyi idő telt el. Épp ennyi ideje hagyott itt. Épp ennyi ideje tart a legszörnyűbb rabság. Épp ennyi ideje hagyott itt az a hazug szemétláda. Nem nem hibáztatom. Én…