Most, hogy sikeresen túléltem az első hetet az iskolában, a testem pedig újra elkezdte beérni 5-6 óra alvásokkal úgy éreztem elég volt a halogatás, ideje megírnom ezt a naplót. A baj annyi, hogy nem tudom hol kezdjem. Egyszerűen lehetetlennek érzem, hogy én mindezt az érzést szimpla karakterekkel le tudjam írni. Na lássuk.
15.-e reggel, a szemem alapján Kína bármelyik részéről származhatnék, alig látok, szerintem a szemem alatti táskák nagyobbak mint én, de azért húzom a bőröndöm az 5:30-as vonat felé. Ó, egy ismerős arc, nem beszéltünk még, de odaülök vele szemben. Alvás.

Szegedre érkezve már megtudom, hogy ő is jön a SZIN-re. Dejó, legalább egyedül már nem leszek. A megbeszélt találkozóhelyen Mészáros Peti(és a hangja