Nevetsz.
Én sétálok,merengek.
Ködös testemben lelsz helyedre.
Szélforgó szerű napok,
Forgószél hatása.
A megszokás.
Nevetsz.
Egy szörp vagyok amiből ekkor tűntek el az ízek.
Nevettél.
Nevettél.
A lapjaidra akár egy firkát úgy festettél fel.
Dobáltál jobbra­ balra,
Mint szotyihélyakat a betonra.
Ami előtte és utána is üres.
Nevettél.
A kiszáradt csöndben
Ugyanúgy mit egy halott fa szavai közben.
Egy megakadt filmszalag a torkomban amit nem lehet kihányni. Várom azt amikor te leszel az üres héj a földön .
Azt amikor én fogok nevetni és te leszel az aki mereng.