A főutcán sétáltam tegnap délután, Körülvett a régi házak fáradt sora. A vakolat, mint öregember ráncai Emlékeztetett az idő múlására. Egyszer csak zenét hallottam az egyik ablakból, Olyan volt, mint ezer madár füttyének együtthatója. Különböző dallamok…

Még így utoljára össze kellene szednem magam, megérdemlik. Legalábbis most így gondolom, bár semmiben sem lehetek biztos, bármikor jöhet a szokásos, aki az arcomba üvölti, hogy te kis naiv hülyegyerek már megint elhitted! Elhitted a vasárnapi palacsintát, amelynek folyton égett…